Karácsony

Karácsony

A hó nagy pelyhekben kalimpált alá az égből, először a járdákat borította, majd az utakat vonta öltöztette fehérbe.

Késő volt.

- Milyen szép! - néztem a behavazott utcát.

Nem sokáig. Csak az első tejes vagy kenyeres autóig, amik felgyűrik a fehér szőnyeget. Összerondítják hótaposó kerekeikkel.

Holnap szenteste.

Nem díszítek karácsonyfát. Eldöntöttem! Minek vagy kinek? Magamnak? Nem.

A gyerekeket nem akarom idehozni. Ne lássák pusztult valómat. Kicsi a lakás, nem ehhez vannak szokva… Unatkoznának. A játékokra hamar ráunnának. Kerestem olcsó kifogásokat a magam mentségére. Többre nem futotta.

.

Sokáig hallgattam a hópelyheket, amint a széltől űzve  ablakon kopogtatva suttogták: karácsony.

Éppen úgy, mint boldog gyermekéveimben. Hallottam. 

Akkor sem bírtam aludni. Tele voltam várakozással. A várakozásban volt öröm, izgalom, a Kiskarácsony és a Mennyből az angyal közös éneklése. Akkor kínzásnak tartottam… mert ki tud énekelni, mikor ott áll a fenyőfa a legszebb ünnepi díszében:  a csillagszórók, akár a csillagok tündökölnek, illatuk keveredik a fenyő gyantás szagával, amit hangsúlyoznak a picurka gyertyák pislákoló fényei. A fa alatt pedig a  sok-sok minden.

Az adventi angyalok elhozták a szeretet ünnepét. 

Felkavart gondolatok, hóeséssel érkezett látogatók. 

Nehezen aludtam el.

A karácsony! Lehet, hogy haza kellene mennem a szüleimhez. Hívtak. Hezitálva még az ágyban nyújtóztattam gondolataimat, amiket aztán hamar elhessegettem.

Fát díszítek, és a szentestét követő napon elhozom a gyerekeket, hiszen az a nap a mienk. Félcsaládi öröm, gondoltam húzva a szám.

A fát délelőtt megvettem és felcipeltem az ötödik emeletre, mert az a kurva lift nem működik, már megint. Csúnyán nem beszélünk, egyébként sem, hiszen ma születik Jézus, a megváltó. Engem igazán megválthatott volna egy működő lifttel.

A fa díszítését szívesen átruháztam volna valakire. Reszortom akkortájt a gyerekek megsétáltatása és távoltartása volt a készülődéstől.

Huh, majd elfelejtettem! Mi legyen az ebéd? Hal lesz szent este, ez bevett szokás. Bár az senkit sem érdekelt, a gyerekek eszik-e vagy sem. A magam részéről szívesen lecseréltem volna egy tányér töltött káposztára, együttérző szimpátiám kifejezésére a gyerekek mellett. Ennek hangot adva tudomásomra hozták, hogy a bevett szokáson nem szokás változtatni.

Még egy ideig kötöttem az ebet… azaz a káposztát az asztalhoz… mondván új család új szokásokkal, de minden kísérletemet meghiusította a matriarcha.

Ki Ő? Hát az anyósom.

Szóval az ebédnél tartottunk: Töltött káposzta lesz, igazi „apukaféle”. Hamar lefutottam a boltba, hiszen lefelé vettem a lépcsőket. Gyors vásárlás, siettem haza.

A káposzta jóra sikeredett, elképzeltem, milyen étvággyal fogják enni véreim az apukaféle káposztát.

Négy órára végeztem mindennel: az ebéd kész, a fa ünneplőben, ajándékok becsomagolva a helyükön, a fa alatt.

Valami hiányzik!

Sokáig jövök - megyek a lakásban. Nem találom a helyem… ez az első karácsonyom egyedül. Nem hittem, hogy ilyen rossz tud lenni. Lehet, mégsem volt jó ötlet maradni, mennem kellett volna…

Aztán a kisördög belébújt a karácsonyi hangulatomba, gondoltam egyet és elutaztam. Ez lesz ám csak a meglepetés. Igazán nem hiszek a meglepetés erejében, vagy mégis? Mindjárt hat óra. Mindjárt gyújtják a gyertyákat. Lépéseimet szaporáztam, de a falu házai nehezen akartak kiállni az útszélre. Végre. Már látom a házunkat! Melegség árad szét a testemben, annak dacára, hogy fogaim vacognak, úgy járnak, akár a mozdonykereke.

Már a csengőn van az ujjam. Ez lesz ám a meglepetés!

Végre: nyílik az ajtó, megjelenik volt feleségem.

Meglepődött… - Mit akarsz? Semmit, csak gondoltam, jobb a gyerekeknek ha... tudod karácsony van.

Nem jöhetsz be! Holnap! Tiétek az egész nap.

Azok az illatok… mint régen. Hallottam a záródó ajtó mögül – anya ki volt az? Senki, csak a szokásos karácsonyi vonós kettes.

Meglepődtem. Már bántam, hogy kijöttem… csak a gyerekek, velük szerettem volna a karácsony árnyékának dőlni.

Aztán hazafelé vettem az irányt.

A fogaim vacogtak, majd megvett a Karácsony hidege.